Miért halogatjuk a bölcsességfog műtétet?

„Fájni fog”, „bedagad”, „napokra hörcsöggé változom”, „jó lesz ez így”, „majd jövőre megműttetem” – ezek a leggyakoribb kifogások bölcsességfog műtéttel kapcsolatban. Miért nem érdemes halogatni a kezelést? Egy páciensünk mesél irreális félelmeiről és a boldog végkifejletről.

„25 éves koromig halogattam a bölcsességfog műtétemet. Csak időnként fájdogált, de akkor éreztem. Nem is gondoltam, hogy gond lehet vele, amíg el nem kezdte tolni a fogszabályozott fogaimat. Az addig egyenes sorból egyre több „dőlt ki”. Ez eléggé zavart, mert évekig hordtam fogszabályzót és éjszakait is, úgy érzem, megszenvedtem a sikerért. Folyton ott motoszkált bennem, hogy meg kellene nézetni, de csak az online diagnosztikáig jutottam.

22 évesen egy lyukas foggal látogattam meg a fogorvosom. Ő javasolta, hogy húzzuk ki a rosszul növő bölcsességfogat. Sajnos nem felfelé, hanem oldalra nőtt, az íny alatt, ezért tolta a többi fogamat. Nagyon féltem, már a műtét szótól is kivert a víz. A sok munkámra hivatkozva elhalasztottam a műtétet és nem is jelentkeztem nála évekig.

25 évesen egy kontroll alkalmával merült fel ismét a téma, és már én is úgy éreztem, itt lenne az ideje.

Bye, bye bölcsességfog
Mikor megtudták az ismerőseim, hogy mire készülök, napokig traktáltak a horror-verzióikkal. Az egyik hetekig csak fájdalomcsillapítón élt, a másik a száját sem tudta kinyitni a műtét után. Csak a hatalmas akaraterőmön múlt, hogy két hét múlva megjelentem az időponton. Rosszul voltam a műtét gondolatától is… A doktor úr megnyugtatott, nem lesz gond, ez rutinműtétnek számít.

Megkaptam az érzéstelenítőt, majd 10-15 perc múlva elkezdődött a beavatkozás. Egy gép segítségével felvágták az ínyem, majd egy kisebb fogóval meglazították a fogat. Én semmit nem éreztem, még a szemeimet is becsuktam, hogy teljesen elzárkózzam a jelenettől. Mikor elkezdtem volna izgulni, hogy mikor kezdődik a húzás, a doktor úr közölte, hogy végeztünk. A sebet pár öltéssel összevarrták.

Kaptam gyógyszert, illetve jó tanácsokat, mit egyek és igyak az elkövetkező pár napban. Kora délután volt, de már nem mentem vissza dolgozni. Nem éreztem rosszul magam, de a szám tele volt gézzel és vérrel, ideálisabbnak tartottam pihenni egy kicsit.

Estére megdagadt az arcom, de fájdalmam nem volt. Egyetlen gyógyszert vettem be biztonságból, hogy tudjak aludni. Másnapra még nagyobbra nőtt a puklim – ez elvileg a szervezet természetes védekező rendszere -, de tényleg nem éreztem a beígért fájdalmat. Az ismerőseim és a rokonaim jót mulattak a fejemen, de hétfőre a duzzanat is eltűnt. Csak a varratok emlékeztettek a műtétre. Egy héttel később varratszedésre mentem, ami 5 percig tartott, és csak egy kicsit volt kellemetlen.

Utólag visszagondolva, nem volt miért aggódnom, és a több éves halasztgatással csak azt értem el, hogy 2 fogam teljesen elferdült, mert a bölcsességfog összenyomta a szabályos sort.”